Karácsony 2012

Ilyen könnyű lakáshoz jutni a "Gazdálkodj okosan" társasjátékban.
Csak ki kell vágni.

Anyának is szülinapja van

 

A fácskánk, ami nem is fa, hanem csak 3 ágacska, de így legalább az ajándékok nem "lötyögnek" alatta.

A földönkívüliek meg a hittan

Tegnap beütött a suliban a téli szünet, így Szabi az első szabad estét velem tölthette. Megnéztük a History Channelen az "Ősi idegenek" sorozat egy epizódját. Kicsit fel kellett konferálnom a dolgot, valahogy így:
-Vannak emberek, tudósok, akik úgy gondolják, hogy léteznek földönkívüliek, akik az ősi időkban jártak a Földön, és egy kicsit belepiszkáltak a fejlődésünkbe. Talán még az emberi DNS-t is megbuherálták egy kicsit.
Szabi azonnal reagált:
-Persze, hogy vannak földönkívüliek. Mindannyian azok vagyunk, hiszen a mennyországból születtünk a Földre.
Szabi egyébként soha nem tanult hittant, templomba sem jár, viszont minden este imádkozik.
Ezzel szemben van egy erősen vallásos ismerősöm, aki most dolgozik a könyve harmadik kiadásán, mert meg akarja osztani a gondolatait az ifjú emberekkel. Vele is beszélgettem, bár nem a földönkívüliekről, hanem az élet lehetőségéről az univerzumban. Ő kategórikusan kijelentette, hogy márpedig élet csak a Földön van, mert a Föld olyan kitüntetett bolygó az univerzumban, hogy Isten csak itt teremtett életet.
Nagyon szomorú lennék, ha véletlenül Szabi a kötelező hitoktatást választaná, és véletlenül egy hasonló kaliberű oktatóval hozná össze a balsors.
A gondolatot kicsit továbbfűzném: hétfőn este az MTV 1-en láttam néhány kockát az On The Spot sorozat harcosokról szóló egyik epizódjából. Olyan rémülettel töltött el, hogy néhány másodperc után "továbbálltam".
Az egyik Hamasz vezér temetésén készült a riport. Agy és lélek nélküli zombik a "moderátor" kérdésére, hogy
- Mi a cél? - üvöltötték:
- Halál, az Isten útján!
Biztos vagyok benne, hogy ezek az emberek(?) mind részesültek kötelező hitoktatásban.
Félek tőlük!!!
A világvége is elmaradt tegnap, és erősen gyanítom, hogy az emberi lélek sem ugrott át egy magasabb rezgésszámú dimenzióba. Pedig megint itt a karácsony. Mélységesen egyetértek kedves blogbarátommal, akit némi kétely fog el a mindent elborító szeretethullám láttán, hallatán. Szerintem is fordítva kellenne, hogy működjön a világ. Az év 365 napjából 362 lenne a karácsony, a maradék 3 nap pedig a szeretetlenség ünnepe. Az alatt a 3 nap alatt mindenki kigonoszkodhatná magát. Persze nem lenne kötelező, de azok is megkapnák a 3 munkaszüneti napot, akik nem akarnák megűlni a szeretetlenség ünnepét.
Hát ezek után Mindenkinek várakozásteli készülődést és békés, boldog Karácsonyt kívánok!

KODÁLY ZOLTÁN születésnapján (A megtartott ígéret)

1965. május 21-én jelent meg egy cikk a Dunaújvárosi Hírlapban "Három óra krónikája" címmel. Akkor ballagott az első ének-zene tagozatos osztály a városban. A cikk írója Rózsa András volt:

"A tanári szobában két kislány áll Kodály Zoltán elé. Szabados Erzsike és Both Ilona. Ketten a végzős nyolcadikosok közül, kedves üdvözlőszavaik azonban mind a 29 végzős szeretetét tolmácsolták.
Alig csukódott be mögöttük az ajtó, Kodály meghatottan mondta szomszédainak:
- Ez a legfontosabb. Zeneszerető embereket nevelni, nemcsak muzsikusokat."

Igazán nem akarok szerénytelen lenni, de biztos vagyok benne, hogy ennek a mondatnak az elhangzásában nekem is volt szerepem.
Az egyik kislány ugyanis én voltam. A kitüntetést, hogy én is köszönthettem Kodály Zoltánt, azzal érdemeltem ki,  hogy akkor, az osztályból egyedül engem, már felvettek a pécsi konziba, Ilike pedig az osztály legjobb tanulója volt.
Kodály Zoltán megkérdezte mindkettőnktől, hogy hol fogunk  továbbtanulni. Mikor megmondtam, hogy hol tanulok tovább, rámkérdezett, hogy muzsikus szeretnék-e lenni. Rémülten tiltakoztam, hogy nem, nem, én nem leszek zenész.
KODÁLY ZOLTÁN jelenlétében nem mertem megígérni, hogy én is muzsikus leszek.
Nos, nem is lettem az.

Szárszó nélkül

Az utóbbi időben túl sok híradót, beszélgetős TV- és rádióműsort láttam, hallottam.

Csorba Győző:
Szégyenkezem

Az eligénytelenedés
a túl-soknak hírelt kevés
a csodássá lelkendezett
nincs-nála-közönségesebb
a heréből nőtt szófia-
monstrum-kalokagathia
s efféle szutykos egyebek

Szégyenkezem
                      Mi mást tegyek?

(Görbül az idő
Magvető Könyvkiadó Budapest 1985)

K. Miki!

Ebben az évben nagyon puritánra sikeredett a Mikulásnak írt kívánság-levél:

"K. Miki!
Nagyon szeretlek:
Szabi"

Végül is, a Mikulás úgyis mindent lát, mindent tud. Tudja, hogy mit kíván a gyerek és azt is tudja, hogy megérdemli-e. Azért egy kis pozitív megerősítés (jelen esetben az iránta érzett  feltétlen szeretetről történő biztosítás) nem árthat.
Úgy tűnik, Szabi már tudja az igazságot, de egy vékony reménysugár még él benne: hátha mégis van Mikulás.
Gergő  (Szabi osztálytársa) viszont a tettek mezejére lépett. Reggel a suliban még mindig feldúltan adta elő:
- Hát én megvártam.... Hát tudod ki jött be? ....Hát az Anyukám!
Szerencsére Patríciának helyén volt az esze, és megpróbálta megnyugtatni Gergőt:
- Valószínű, hogy a Mikulás nagyon sietett, és otthagyta Anyukádnál az ajándékot. Tudod, milyen rumlis napja van ma szegény Mikulásnak?!
Hogy Gergő megnyugodott-e nem tudom, de Szabi csak helyeselni tudta Anya magyarázatát.

Egy kis pszichológia

Szabit elvitték egy ismerős pszichológushoz, mert Anya szerint segítségre szorul, hogy le tudja győzni a félelmeit (sötét, betörő, ugatós kutya...stb). Valószínű, hogy a probléma mégsem volt olyan eget rengető, mert a kezelés után, valamelyik este Szabi olyan monológot adott elő a fürdőkádban, hogy a végén Anya sírt a röhögéstől.
Valahogy így hangzott:

- Hát milyen gyerek vagyok én? Mindenkinek az agyára megyek a félelmeimmel. A másik dolog meg... mindig csak az ajándék, meg az ajándék.... lassan már az is szép tőlem, ha csak megköszönöm. Én egy tüske vagyok az emberiség körme alatt. Én nem hogy a család, de a galaxis szégyene vagyok.

Ez az utolsó mondat egy nagyszerű átkötés volt a "Csillagok háborúja" 30 ezer forintos legóból építhető galaktikus csatahajójához. (Ugyanis ezt kérte szülinapi ajándékul a családtól, aminek az árát hatan dobtuk össze. A legót már megvettük, bár a szülinap csak 7.-én lesz.)
A fergeteges magánszám után Szabi könyörgőre fogta a dolgot, hogy szeretné most megkapni az ajándékot és Apával összerakni a héten, mert Ő bizony nem bírja ki még 7 napig csatahajó nélkül. Természetesen, Anya sírva modott igent a kérésre a jól felépített pszichikai manőver után.
Lehet, hogy ez a gyerek félős, de az biztos, hogy egy kis manipulációért nem megy a szomszédba, ha el akar  érni valamit.  Viszont legalább van humorérzéke.
Talán a politikusainknak is könnyebben adnánk a vérünket, ha beléjük is szorult volna némi humorérzék és önirónia a manipulációs készség mellett.

Ölelés

Újra kellett telepíteni Patrícia számítógépét. A mentett fotók között találtam ezt a nyári képet. Nem tudtam "magamban tartani": Szabi és KisImi.

Villa-negra

Na ja! "A Villa-negra nem apáca zárda, a Villa-negra nem fényes lokál. Vagány legény, ha szépszerén bezörgeti, e csöndes házban oltalmat talál" (250 ezer euroért).
Ez ám a vállalkozóbarát politika...
Azeri baltás vállalkozók előnyben.
http://www.origo.hu/itthon/20121031-olcson-adja-a-magyarorszagi-letelepedest-a-kormany.html

Erről beszéltem ...

Kis adalék egy korábbi, romkocsmák dicséretét zengő újságcikkhez.
Sajnos én ebben élek nap, mint nap.
Hát ezért jobb még egy kicsi, sötét, hideg albérlet is havi 50 ezerért Szárszón.

http://index.hu/belfold/budapest/2012/10/14/reszeg_turistak_felboritottak_egy_kisautot_a_vii._keruletben/

A szellőztetés igényel némi leleményt, mert az ablakot csak így lehet rávenni, hogy ne csukódjon be.

A sarokban biztosan van egy hőhíd, mert az ágy fölött kicsit vizesedik a tapéta.

A WC-fürdőszoba az előszoba-konyhára nyílik.

A fürdőszobát így fel tudtam tunningolni.

A konyhában is kizárólag a saját felszerelésemet használom (kivétel a mikro).

Hát ennyi, amikor 112 négyzetméterről 12-re szűkül az ember élete.

"Egy kis segítég a barátaimtól"...

Süt a nap, és a hétvégén lenyomtunk Ágotával 180 km-t bringával. A többit pedig fújja el a szél!

Esteledik

 

 

Ugye milyen kevéssé változik a világ? És az sem számít, hogy a Tisza vagy a Balaton partján áll az ember alkonytájt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Radnóti Miklós

Pontos vers az alkonyatról

 

Kilenc perccel nyolc óra múlt,

kigyúlt a víz alatt a tűz

és sűrűbb lett a parti fűz,

hogy az árnyék közészorúlt.

 

Az este jő s a Tisza csak

locsog a nagy tutajjal itt,

mert úszni véle rest s akit

figyelget: a bujdosó nap

 

búvik a magas füvek között, 

pihen a lejtős földeken,

majd szerteszáll és hirtelen

sötétebb lesz az út fölött.

 

Híven tüntet két pipacs, nem

bánja, hogy őket látni még,

de büntet is rögtön az ég:

szuronyos szellővel üzen;

 

s mosolyog a szálldosó sötét,

hogy nem törik, csak hajlik a

virág s könnyedén aligha

hagyhatja el piros hitét.

 

(Így öregszik az alkonyat,

estének is mondhatni már,

feketén pillant a Tiszán

s beleheli a partokat.)

 

1934. szeptember



 



Népszabadság - Romkocsmák: Enyészet exportra

Népszabadság - Romkocsmák: Enyészet exportra

Ettől a cikktől kaptam ma délelőtt kis híján szívattakot.
Sajnos én és még néhány ezren itt élünk a romkocsmák hálózatának kellős-közepén.
Amikor a patina szót olvastam, egyből bevillantak a húgyfolyamok, a hányadék kupacok (most a másik végterméket csak azért nem említem, mert ahhoz a kutyák is hozzáraknak néhány kupaccal). A szagról csak annyit, hogy befogott orral, futunk az életünkért (már aki tud), ha valamiért muszáj lemenni az utcára. A cikk írójának van pofája a hajdani kávézókhoz hasonlítani ezeket a pusztulatokat. Attól, hogy néhány benyomott, bedrogozott "művész" is betéved ezekbe a műintézményekbe, még nem lesznek a kultúra fellegvárai. Az igaz, hogy 40-50 fős túrista csoportok randalíroznak este 11 és hajnali 5 óra között folyamatosan a rendes magyar alkoholista és drogos gyerekek mellett. Természetesen az elfogyasztott alkohol mennyiségével egyenes arányban nő a hangerő (decibel) is. A szerző szerint ez a társadalom tudatos életstílus, vagy mi a jó büdös istennyila! Azt meg, hogy a helyi nyugdíjasok itt sztorizgatnak, fröccsözgetnek a lampionok alatt, csak mély delíriumban, vagy drogmámorban írhatta le a szerző.
Egyébként igaz, ez a hírünk a világban: itt olcsó a pia, a drog és a nő. De hogy erre még büszkének is kellene lennünk....?
A másik oldalán a romkocsmáknak azok a szerencsétlen emberek, családok, gyerekek, esetleg még munkahellyel rendelkező (bár ilyen regenerálódási feltételek mellett nem sokáig) felnőttek vannak, akik mindezt "végigélvezik". Kíváncsi  lennék, ha a cikk írója is úgy menne be a munkahelyére, hogy már hónapok óta nem tudott pihenni, aludni, vagy a gyerekét úgy vinné óvodába, hogy az már félhülye a kialvatlanságtól, akkor is ilyen lelkes és büszke támogatója lenne ennek a pusztulatnak?
Egyébként én egy cseppet sem vagyok büszke arra, hogy ez a legkívánatosabb exportcikkünk. Sajnos, ebből a cikkből minél nagyobb az export, annál több marad nálunk.
Viszont, ha az a cél, hogy az itt élő néhány ezer szerencsétlen embert le kell dózerolni, akkor ez kiváló és rendkívül hatékony módszer. A városrehabilitáció pénzbe kerül. Így viszont ezeknek a szerencsétlen barmoknak -akik közé magam is tarozom- a likvidálása nemhogy pénzbe nem kerül, de néhány  üzletembernek, meg a városnak a befolyó iparűzési adón keresztül még busás hasznot is hoz.
No, én ettől hányom el magam igazán, nem a romkocsmákban kapható lőrétől.

62

Alulról nézve, egy teljes élet. Fölülről....épp csak elkezdődött.

A témához abszolut nem illeszkedő, de legalább némi jó kedvre derítő olvasmányomból idéznék néhány mondatot.

Naid Samat
JasperSting

DAKOTA bölcsességek
Kis Indiánkönyv

Békekötés kipipálva

" Bár a dakoták mindig is nagy kedvüket lelték a háborúzásban, egy idő után feltűnt nekik, hogy vészesen fogy az emberanyag, ami nélkül eme pompás foglalatosságnak az égvilágon semmi értelme. Lassan, de biztosan rájöttek, hogy talán mégsem ismernek minden játékszabályt.
 Így fedezték fel a békekötés lehetőségét. Nem örültek ugyan neki, ám be kellett látniuk, hogy az öldöklésbe iktatott kényszerű szünetek jótékonyan hatnak a demográfiai mutatókra.
 Az újfajta rítus beiktatása természetesen nem ment minden buktató nélkül. A dakotáknak előszöris rá kellett szokniuk a dohányzásra. Ezt elég morcosan viselték: némely radikális háborúpárti egyenesen odáig ment, hogy a békepipa hosszútávon több áldozatot követel, mint a leghosszabb hadjárat. Ezen elégedetlenkedőkkel végül is sikerült kompromisszumot kötni: ráírhatták minden füstölőeszközre, hogy "a békepipa káros az egészségre".
 Ám a nehézségek ezzel még nem értek véget: a dakoták ugyanis elvből nem álltak szóba azokkal, akikkel éppen háborúztak, így kezdetben azt sem tudták egyeztetni, hogy a felek milyen körülmények között kössék meg a fegyvernyugvási egyezményt."

(Lícium-Art Könyvkiadó- és Kereskedelmi Kft)

A kertem halálára

Távolodom, vagy csak szeretnék...

Erről jut eszembe...

Az előző bejegyzésben az általam igen-igen nagyrabecsült Tiffanyldám megjegyzésére reagálva Pátzay Pál özvegyének egyik kedvenc megszólítását idéztem.
Róla jutott eszembe az alábbi történet, ami mostanában a ház eladása kapcsán erős vigaszt jelent számomra.
Kedves munkatársam, aki a budapesti köztéri szobrok dédelgetője volt (nem csak munkaköri kötelességében) meglátogatta Herta asszonyt, mikor az beköltözött egy idősek otthonába.
Arra a kérdésére, hogy "Hertám, nem kicsi ez a szoba neked?" Herta Asszony a legnagyobb derűvel azt válaszolta:
-Nyulam-Bulam! Tudod te, hogy mennyivel nagyobb ez a szoba egy urnánál?

Mire jó a vallás...

Talán szebb lenne a világ, ha Irán még ma is Perzsia lenne.
Mit érezne Jézus, ha megismerkedne a kereszténységgel? Vajon ráismerne a gondolataira?
Jehova még mindig szövetséget kötne Izraellel?


Omar Khajjám
Rubáiját

47.
Ha te meg én porladunk semmivé,
minden megy tovább, Végtelen felé,
s annyit törődik a Világ velünk,
mint a Tenger, ha kavics hull belé!

71.
Bábok vagyunk az óriási Sakk
éj- s napmezőin, sok piciny alak,
előre-hátra lépve, míg a Sors
megún, kiüt s a sírba visszarak.

55.
Mindig csak, mindig örök szócsaták?
Miért nyujtani a meddő vitát?
Miért akarsz izes szőllő helyett
levegő-fürtöt vagy fosztott csutát?

(Fordította Szabó Lőrinc
illusztrálta Szász Endre
Magyar Helikon 1979)

Head & Shoulders

Úgy látszik van az a pénz, amiért még a miniszterelnök haja is korpásodik.
Csak legalább ne most vezetnénk be az általános iskolákban a kötelező erkölcstan órát!

Negyed óra

Ma délelőtt kijelentkeztem Szárszóról.
Tíz évig olyan büszke voltam rá, hogy vidéki vagyok, nem pesti.
Ahhoz, hogy elérjem, egész életem munkájára volt szükség. Sőt, még Anyuékéra is, mert ha nem adjuk el Anyu lakását, nem tudtam volna megvenni a szerkezetkész házat. A befejezéshez hitel vettem fel.
Onnantól kezdve nem "kellett" utazni, nyaralni menni. Az öltözködést megoldottam Patrícia kislejtezett ruháival. Egyébként a nyár Szárszón két rövidnadrág és néhány pólóból kijön. A télre egy hótaposó és Patrícia levetett toll-dzsekije elég is a sétákhoz. Csak cipőt kellett venni az "ócó-nem dága" boltokban a Lehel piacon, mert Patrícia lába nagyobb, mint az enyém. Kávéra, cigire, italra nem kellett költeni, mert egyikkel sem élek. Napi 2 feles (mármint fél liter kakaó)  elegendő üzemanyag számomra, hogy Szárszótól Keszthelyig eljussak bringával. Persze azért van luxus is az életemben: sajt, gyümölcs... néha egy-egy dvd a kedves zenéimből (most más nem jut eszembe).
Semmi nem hiányzott: ültettem fákat, bokrokat, volt árnyék, fák, zöld fű, virágok, bringa és a Balaton.
5 év után előtörlesztettem, és a házat is szépen apródonként berendeztem: hűtő, mosógép, függyönyök, szőnyeg, ajándékba kapott vázák, kaspók, fűszertartók, képek... mindenféle apó-cseprő holmi, amitől otthon lett a házból.
A Vevőnek úgy tetszett ahogy volt. Hiába próbáltam rábeszélni, hogy ha nem hagynék ott mindent, akkor a saját ízlése szerint rendezhetné be a házat. Sajnos neki tökéletesen megfelelt az én ízlésem.
Csak a virágokat, bokrokat, fákat vágja ki, és lekövezi az udvart, hogy nagyobb helye legyen, hogy be tudjon állni a kocsijával. Jó magas kerítést fog felhúzni, hogy ne lássanak be.

Ezek a képek régebben készültek. A fenyő már az erkély fölé ér, a magnólia bokor, az orgonák, a rózsák, tuják, a kedvenc nyírfácskám, mind-mind sokkal nagyobbak.

Már elkezdte az írtást, a virágokat hagyta kiszáradni. Még a teraszon lévő gyönyörű porcsinrózsák is szomjanhaltak..

Erre gondoltam, amikor ma délelőtt 15 perc alatt megszüntették a szárszói lakcímemet és újra pesti lettem. 

Soha többé nem akarok szárszói lenni!

16...61

Mint a címben is, megfordult velem a világ.
16 évesen megbíztak bennem a Szüleim annyira, hogy önálló albérletbe költözhettem.
A koleszban nem igazán szerették a hangszeres zenészeket, mert azok képesek voltak naponta gyakorolni, ami - valljuk meg őszintén - nem kis megpróbáltatást jelentett a környezet számára. Elsőben még családnál laktam. Igaz, 200 km-re az otthonomtól, de mégiscsak felügyelet, védelem alatt álltam.
Mámorító érzés volt szeptemberben - az iskolaévvel együtt - új, önálló életet kezdeni. Annyira büszke voltam magamra, olyan felnőttes dolog volt.
Most 61 évesen újra albérletet keresek. Ha a nyugdíjamból futja, akkor szeptembertől beköltözöm. Pénteken megyek Balatonföldvárra megnézni a lakást és megállapodni a részletekről.
Sokminden kavarog bennem, de valahogy most nem vagyok annyira büszke magamra, mint akkor, 16 évesen.
Ja... és a mámor se akar beindulni.

Ideje talpra állni..

Azt hiszem már megosztottam ezt a felvételt a szeretett-elvesztett első blogomban, a bringabalaton.blogspot.com-ban.

Úgy látszik, a nagy "lezárás" után újra  össze kell gyűjtögetnem, az elveszett, kidobott kedves dolgaimat.
Igaz, most a költözés során vettem észre, hogy mennyi tárgy vesz körül, annak ellenére, hogy igyekeztem elkerülni a felesleges holmik gyűjtögetését. Meg is kértem a családtagjaimat, hogy a jövőben csak olyan ajándékkal lepjenek meg, ami elfogy. Miután a 2 háztartásból kellet egyet csinálnom, számomra is elképesztő méretű redundanciát fedeztem fel az életemben. Mostantól nálam beköszöntött az "abszolút minimalizmus" kora.

Az Úr adta, az Úr elvette...

A szolgálat utáni héten megérkezett az évek óta várt vevő. Olyan sebességgel száguldottunk végig a kötelező procedúrán, hogy a jövő héten még fogadhatom Szabit Szárszón egy búcsú nyaralásra, de utána 3 napon belül ki kell költöznöm. Valószínű, még fel sem fogtam, hogy mi történt.
Mindenesetre a költözés nem lesz túl nehéz, mert úgy vették meg a házat, ahogy van. Még az edényeimet sem kell elvinni, csak a ruháimat. Legalább a szállítás nem okoz gondot. Az életem, amit itthagyok, nem igényel csomagolást. Különben is darabokra tört.

The Best of Joe Cocker (Live in Dortmund 1992)

No kérem, ez a kőkemény profizmus!!!
A Jóisten teletöltötte ezt az embert zenével, de nem adott neki hangot, előnyös megjelenést, viszont adott neki "egy kis segítséget a barátaitól", akik utánanyúltak, ha éppen elmerült volna a drogban, alkoholban. És akkor kiálltak, hogy lenyomjanak egy ilyen koncertet.

A szolgálat

Kata unitárius, matematikus, jógaedző és most szerzett diplomát a Vaisnava Főiskolán.
Korábban szomszédok voltunk Szárszón.
A hétvégén Krisnás fesztivál volt Somogyvámoson. Kata kedvet érzett a szolgálathoz, és mivel tud a hinduizmus iránti vonzódásomról, megkérdezte, volna-e kedvem néhány órás szolgálat felajánlásához.
Így esett, hogy szombaton fél kilenc körül megérkeztünk Krisna-völgybe, és jelentkeztünk szolgálatra.
Egy 72 fős Krisnás esküvő ünnepi ebédjéhez kellett igazi éttermet "összedobni" egy talán nem is használt, be sem rendezett teremből fél 2-re.  Egy olyan teremből, aminek láttán minden csak kicsit is lelkiismeretes Köjálos a kardjába dőlt volna. Ehhez volt egy idősebb, egy fiatalabb matadzsi (anyácska), Kata és én. Mint később kiderült a felszolgálás is a mi feladatunk lett. Én csak a csodában bíztam, de Krisna csodát tett. Még azt a kérésemet is meghallgatta, hogy el ne rontsak valamit, csak nehogy tönkretegyem ezeknek az embereknek életük egyik legszebb napját. Aki ismer engem, az tudja, hogy kőkemény alapja volt ennek a kívánságomnak. A legtöbb ember bal lába ügyesebb az én jobb kezemnél. Szóval, Krisnának is megvolt a maga baja velem, dehát nemhiába Ő a Legfelsőbb Úr: minden hatalom, szépség és ügyesség birtokosa. Boldogult velem.
Estére, a lakoma után, mire visszaállítottuk a termet eredeti állapotába (persze a kitakarított koszt nem raktuk vissza), olyan mérhetetlen boldogságot éreztem, mintha egy nagyon alapos lelki zuhanyozáson lennék túl, illatos masszázzsal tetézve.
Biztosan állíthatom, hogy lelkiválság, depresszió ellen egy kiadós szolgálat a legjobb gyógyszer. És a mellékhatás csak ráadás a gyógyulásra.

Amikor már 50 éves éfordulókat ülünk...

Jól összekarmolásztam a lelkem tegnap ezzel a Stones-évfordulóval. Egész este Őket hallgattam, néztem a youtube-on. Közben találtam egy verset, ami akár meg is vígasztalhatott volna, de NEM VÍGASZTALT!
Talán majd ma:

Joseph Cambell

Öregasszony

Mint fehér gyertya
az oltár felett,
oly szép az arc
ha megöregedett.

Mint téli nap huny
szépen, komolyan,
évei múltán
az asszony is olyan.

Magzata messze.
S bent a gondolat
- mint lassú víz
bedőlt malom alatt.

(Dsida Jenő fordítása)

(Ma sem vigasztalt meg!)

Talán ez?

Heinrich Heine

Memento

A hajad olyan fekete,
a ruhád olyan fehér,
az ifjúság igérete
az élettel felér.

Óh csal az ember élete!
Ki tudja, mi nem ér?
Ruhád is lesz még fekete,
hajad is fehér...

(Babits Mihály fordítása)

Igen, ettől egy kicsit jobb...

Rolling Stones-Ruby Tuesday

Ugye hihetetlen?
Ma 50 éve hallhattuk először  Őket. A kedvenc Rolling Stons nótám. A szívem belefacsarodik, ha hallom, mert ez az 50 év már az én életemből is elrepült.

Jan Garbarek - Where the Rivers Meet!

5 hónap után végre sikerült a gépet rákötni a hangfalakra. Azóta állandóan Jan Garbareket hallgatok "fennhangon"(természetesen csak addig, amíg meg nem érkezik valamelyik Kiskorú, és nem veszi át az irányítást, mert akkor csakis "Bogyó és Babóca" megy).
Ebben az agyzsugorító melegben olvasás helyett áttértem a keresztrejtvény fejtésre. A mai megfejtés állítólag Buddha egyik mondása:
"Amikor víz vízhez ér, az nem találkozás, hanem egyesülés."
Nekem pontosan ezt jelenti, ha Garbareket hallgatok.

NolTV - Hankiss Elemér 13 1

Az idő múlásáról....

Már nem emlékszem, hol olvastam, de nagy nevű emberek között hangzott el az alábbi mondat egy munka kapcsán:
"Hívjátok a kis Hankiss gyereket!"
NolTV - Hankiss Elemér 13 1

Biztosan jó irányba megyünk?

Bár elhatároztam, hogy kizárom magam a közéletből, de emellett a néhány sor mellett nem tudtam elmenni szó nélkül.
Sokszor érzem magam úgy vezető politikusaink egy-egy megnyilvánulása hallatán, mintha a forgalommal szemben akarnánk felhajtani a sztrádára. Ezért inkább becsukom a szemem, befogom a fülem és jöjjön, aminek nem kellene jönnie, ha normális emberek vezetnék a "járgányunkat".


Jean-Claude Carriére
Jean Delumeau
Umbertó Eco
Stephen Jay Dould

Beszélgetés az idők végezetéről

A szerzőkkel Catherine David, Frederic Lenor és Jean-Philippe De Tonnac beszélgetett

"Korunk társadalma, amely ideálisnak mondja magát, vagy legalábbis szeretne az eszményihez közelíteni, mindig ugyanabba az akadályba ütközik: egy olyan világban, amelyben minden (vagy majdnem minden) kitudódik, miként lehet ilyen kirívó életszínvonal-beli különbségeket fenntartani?
 Innen ered a képtelen vádaskodás, miszerint "ezek a külföldiek megfosztanak minket a munkalehetőségektől", ebből fakad a nemzet bezárkózása, a reménytelen és kiúttalan nacionalizmus. Mert az elzárkózás ideje lejárt. Igen, ez az idő véget ért. A világ egyetlen népe sem maradhat fönn, ha nem tart kapcsolatot a többi néppel. Ezt számos antropológus állítja. A kulturális és faji autarkia halálba torkollik. Ugyanolyan megvalósíthatatlan, mint az ellenkezője, az uniformizált világkultúra."

Kitört a VAKÁCIÓ

Előtte egy csudajól sikerült fél-Balatonkerülő Ágotával.

Bicikliút Balatonföldváron a Platán soron.

Átkelés Szántódnál.

Az első pihenő Füreden

Az Apátság Füredről.

Ebéd Almádiban, ahol Máté vendégei voltunk.

 

A kedvenc útszakasz: Kenesén az erdőben.

És a kedvenc panorámánk Akarattyán.

Az utolsó szendvicset Szántódon ettük meg.

Most már pontosan tudom, hogy miért fogok belehalni, ha vissza kell költöznöm Budapestre.


Még mindig John D. Barrow: A művészi Világegyetem című könyvét olvasom. Végre tudományos szinten is igazolják a nagyvárosoktól való viszolygásomat. Az ismerőseim, családtagjaim sokszor csak hisztinek tartják. Ez a könyv tudományosan is alátámasztja, hogy az én "Budapest-iszonyom" a legősibb emberi öszötönökön alapszik. Az a szavannákon eltöltött néhány millió év a nagyragadozók társaságában két alapvető dolgot írt be a génjeinkbe: a távlatok belátását és a menedék közelségét. Ezt nem tudom felülírni magamban.
Íme:

"A zavartalan távlatok, a felfedezés hívása megdobogtatják a szívet, míg a zöldellő mezők és a víz látványa lecsillapítja a lelkünket. Ezek a kellemes, idilli színterek azért hatnak öszötönös fogékonyságunkra, mivel valamikor elődeink számára szelekciós előnnyel jártak (3.21.ábra).
Fellelhetjük őket legnépszerűbb kertjeinkben és közparkjainkban, ahol a pihenést kellemes, elengedet közérzetet szolgálják. Jeles építészek, többek között Frank Lloyd előszeretettel illesztett baldachinos, tetős szerkezeteket és meghitt benyílókat épületeibe, gyakran tágas panorámával vagy akár vízesésekkel szemben, hogy ezzel is növelje a vidám enyhhelyek keltette biztonságérzetet. A meredek mennyezet, oromzatok és kiugrók, tornácok mind olyan építészeti elemek, amelyek menedéket kínálnak a külvilág zordságával szemben, míg a balkonok, öblök és festett ablakok a tágas távlatok iránti vágyunkat elégítik ki. A fák és víz ügyes beépítése az épületek elrendezésébe és a kertek csak megerősítik ezt a hangulatot. Sok városi építmény tervezői feledkeztek meg róluk, és az eredmény magáért beszél. Betontenger, csupasz, sivár járdák, zsákutcák tömkelege, mindent elöntő szürkeség és olcsó kiszámíthatóság, ami nem enged elbújni a külvilág elől, vagy olyan épületek, amelyekbe senki sem kíván belépni: modern életünk eme borzalmai depresszióhoz, bűnözéshez és az érzelmi egyensúly felborulásához vezettek (3.22.ábra).
Mike Harding modern építészetbe kalauzoló kézikönyvében a Zsoltárok szerzőjének megrendítő panaszait visszhangozza:

Az Úr az én pásztorom,

Sötét alagutakba és utcákba

kényszerít engem,

Betonkanyonokat tornyoz fölém,

A forglom áramába űz.

Ledönti mindazt, ami jó,

kiegyenesíti a görbületeket.

Pusztává tarolja a várost,

és parkolókkal rakja körül."

Dédiség

Az elmúlt hét 3 napján a teljesen lemerült érzelmi akksim komoly töltést kapott. Kis-Imi és köztem nincs vérségi kötelék. Szárszón volt már alkalmunk nagyokat játszani, de máshol még nem nagyon voltunk "összezárva". Úgy adódott, hogy 3 napon rám bízták a felügyeletét Pesten. Örömmel vállaltam, de segítségül hívtam Anyut, aki Szabi születésekor felvette a "Dédi" művésznevet. Kis-Imi is hamar rájött, hogy a "dédi" szó nem név, hanem valamiféle kívánságteljesítő varázsige lehet.
A hétvégén Szárszón is találkoztunk, de már Anyu nélkül.
A 2 és fél éves gyereknek nyilván komoly megpróbáltatást jelent egy névben a mássalhangzó torlódás.
No pláne, ha valami olyan kívánságot szeretne elérni, amit Apa-Anya nem nagyon támogat.
Kis-Imi is hamar felhagyott a próbálkozással a nevemet illetően és előkapta a varázsigét: "Dédi".
Azóta le sem kopott rólam, a nevem pedig feledésbe merült.
Hát így lettem én Dédi.

Köszönet Aranyosfodorkának

Jó volt a csend, de most jó újra megszólalni. Annál is inkább, mert ismét találkoztam valami széppel. Nem csak a Balaton színeivel, a víz üdítő (21-22 C fok) símogatásával, Kis-Imi hívogató mozdulataival.
Akármennyire is haragszom néha a lepukkant könyvtárunkra, azért mindig sikerül valami szívmelengető olvasmányt elcsípni, mint most is; John D. Barrow: Művészi Világegyetem című kötetét.
Ma éppen egy nagyon szép részhez értem az olvasásban:

"Az emberi tényező: fény a sötétben

Mi vagyunk azok a felnőttek, akiktől szüleink féltettek minket.
                                                                               NÉVTELEN


Egész életünk és maga a törzsfejlődés is a nappalok és éjszakák váltakozásának ritmusát követi. Első pillantásra azt hihetnők, hogy az éjszaka a Föld tengely körüli forgásának és tengelyferdeségének a következménye. Pedig nem ez a helyzet. Az éjszaka a Világegyetem tágulásának következménye. Ha a Világegyetem nem tágulna, akárhová néznénk, csillagot látnánk, hasonlóan ahhoz, mint mikor sűrű erdőbe tekint az ember. Egy nem táguló Világegyetemben az egész ég folyamatos csillagfényben ragyogna. A tágulás az, ami megvéd minket ettől az örökös fényártól. Visszafogja a távolodó csillagok és csillagrendszerek fényét, és sötétbe vonja az éjszakai ég bársonyát. Nagyjából a nap felét betöltő éjszakákon kigyúlnak a holdkorong és a csillagok az égbolton. Ezek az égi lámpások a képzelet, ábrándok és benyomások kiapadhatatlan forrásai. Nincs olyan civilizáció, amely ne szőtte volna köréjük legendáit. Amiként a csillagászat sem csupán az idők hajnalán beszélt a sötétség pereméről. Emlékezzenek csak vissza az Apollo-11 Földről készült felvételeire, mikor először szállt ember a Holdra. Milyen lélegzetelállító volt a tengerkék korong a felhőpamacsok mögött a koromsötét háttérben, míg az előtérben a Hold sivár, élettelen kőzetvilága szürkéllett. Ezek a fotók talán minden másnál jobban felébresztették az emberiség lelkiismeretét, s rádöbbentették, mit veszíthetünk környezetszennyezéssel, gondatlansággal, eszelős tetteinkkel."

(Vince Kiadó 2000.)

Bárcsak igazából rádöbbennénk már!

Krishna Das - My Foolish Heart / Bhaja Govinda

Szelíd vasárnap

Ebben az évben már nem először kicsit haragban voltam a könyvtárral néhány hétig.
Annyira szerettem volna egy újabb Fodor Ákos kötetet kihozni. Természetesen az egész életműből az az egyetlen kötet volt csak a fiókban, amit korábban kihoztam. Elmentem néhány antikváriumba is, de ott sem találtam Fodor Ákost. Nem értem: haragszanak Rá, vagy tényleg annyira jó, hogy senki nem akar megválni tőle?
Néhány hét "haragszomrád" után újra elmetnem a könyvtárba és találomra kihoztam Géher István: Hol az a látvány? című kötetét. Pont ezt a zenét hallgattam (nagyon-nagyon szeretem Krishna Dast),
amikor ehhez a vershez értem:

Anakreon áthangol
Fodor Ákos- variációk

1 Örökigazság

Elhiheted: hogy
ami nincs a világban,
az van a borban?

2 Mérkőzés

Ha mérkőzhetnél:
tedd Isten mérlegébe
a lepke súlyát!

3 Mutatvány

Mielőtt örök-
re letűnsz: a láthatat-
lant még mutasd fel!

4 Alkalmi tükörkép

A belső árnyék
arcod megbélyegezte:
már kiviláglik.

(Liget könyvek)

Zakir Hussain & Jan Garbarek - Making Music!

Ennél szebbet nem tudok ajánlani magamnak mára.

Pink Floyd - Coming Back to Life - Division Bell

Már számtalanszor megpróbáltam végignézni Arthur C. Clark és Stanley Kubrick "Űrodisszeia 2001." című filmjét. Sokszor láttam már a film elejét, végét, közepét, de az egész filmet egyszer sem. Le is mondtam róla. Ezért kezdtem el most olvasni a könyvet. És nem csalódtam. Nagyon élvezetes. Már az előszó is lekemből szólt:

"Ahány ember él ma, mind mögött harminc szellem sorakozik; ez az élők és a holtak számaránya. Az idők hajnala óta nagyjából-egészéből százmilliárd ember taposta a Föld nevű bolygót.
 Érdekes szám ez, mert különös véletlen folytán nagyjából százmilliárd a mi helyi világmindenségünk, a Tejút csillagainak száma is. Így hát ahány ember csak élt, a világmindenségben s a Tejútrendszerben mindnek ragyok egy-egy csillag.
 E csillagok mindegyike nap, s nem egy közülük fényesebben, dicsőbben tündököl, mint az a szomszédos kis csillag, amit mi Napnak nevezünk. És bolygója is soknak, talán mindegyiknek van közülük. Szinte biztos tehát, hogy az égen az emberfaj minden egyes tagjának, még a legelső majomembereknek is jut egy-egy saját - világnyi nagyságú - menny vagy pokol.
 Hogy e lehetséges mennyek vagy poklok közül hányat és milyen lények népesítenek be, még csak nem is sejtjük; még a legközelebbi is milliószor távolabb van, mint a Mars vagy a Vénusz, amely még az elkövetkező nemzedék távoli célja. De a nagy távolság válaszfalai omladoznak: egy napon a csillagok közt összetalálkozunk a velünk egyenlőkkel vagy a nálunk különbekkel.
 Az emberek vonakodnak szembenézni e kilátással; némelyek még mindig azt remélik, hogy ez sosem válik valóra. De egyre többen kérdezik: miért nem került sor ilyen találkozásra eddig, mióta mi magunk is kimerészkedtünk az űrbe?
 Valóban, miért nem? E könyv egyetlen esetleges válasz e nagyon is logikus kérdésre. De el ne felejtsük: ez kitalált történet.
 Az igazság, mint mindig, sokkal furcsább lesz."

(Arthur C. Clark és Stanley Kubrick)

Shine On You Crazy Diamond (part one) by David Gilmour

Beleestem egy Feketelyukba.

Jonny Lang - Lie To Me

Megtaláltam




A fehér blues csodagyereke. Ma már 31 éves. Sajnos Magyarországon nem nagyon ismerik. Én mindenesetre imádom.

Blues Brothers 2000: Wilson Pickett - 634-5789 (FünfSterneMovieClip)

Nem tudom,  ki ez a szőke tini gitáros, aki ma már jócskán felnőtt lehet, de a hangja már 10 évvel ezelőtt is nagyon dögös volt.
Miatta  lett a kedvencem a filmből ez a nóta. No meg a kövér, szemüveges, varrogató öregasszony miatt, aki belebúgja a sextelefonba, hogy 18 éves magas szőke...

Kerekes Band feat. Mégötlövés - Mr. Hungary (OFFICIAL VIDEO)

"A  NYÚL LEGYEN VELETEK!"

Baba Loves YOU / Music by Krishna Das / Mere Gurudev

A mai napra

Identitás

<iframe width="560" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/pR3GW2MGgZ0" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>

Valamilyen vizsga előtt állhatok. Sorra omlanak össze körülöttem a megszokott, szeretett dolgaim. Van, amit nem kis áron, de helyre tudok hozni, és vannak dolgok, amiket el kell engednem. Most itt nyüszögök elveszett bejegyzések meg blogokért, közben eddigi életem megvalósított álma - a szárszói ház - van tűnőfélben. Erről most többet nem írok.
Viszont, a tegnapi bejegyzést megpróbálom rekonstruálni. Annál is inkább, mert talán sikerült egy, a témához jobban illeszkedő dalt bemásolnom.

Ágota barátnőm élt Amerikában. Ott igazán élt, és a hazatérésbe belebetegedett. Eddig is értettem, amit mondott, de igazán csak tegnap értettem meg, a rádióban hallott beszélgetés kapcsán. Egy amerikai úgy nyilatkozott, hogy Magyarországon mintha tízszeres lenne a gravitáció Amerikához képest. A rádióban beszélgető magyar (talán) politológus ehhez fűzött megjegyzése a következő volt: "a miénk irigységkultúra. Itt minden sokkal nehezebb. Gátakat emelünk mindenhol, mindeki keresztbetesz a másiknak"
Jómagam nem szeretem Amerikát. Soha nem vágyódtam oda. Nemhogy élni, még túristának sem szeretnék odamenni. Ideológiailag teljesen képzetlennek vallom magam, de 13 éves korom óta liberális vagyok. Bár akkor még nem is ismertem ezt a szót. Nagyon bosszant, amikor jobb- vagy bal "irányjelzőt" fűznek hozzá. Nekem ez a szó azt jelenti, hogy szabad, gondolkodó "szabadgondolkodó". (Ha létezne ilyen párt, akkor sem lépnék be, mert ellenkezne a liberalizmusommal.) Egy ilyen szabad, gondolkodó Magyarországon szeretnék élni, amerikai gravitáció mellett. Azon a Magyarországon, ahol ilyen szépséges népdalokat énekelnek és ilyen tehetséges zenészek muzsikálnak.

Elveszítettem

Elveszítettem a mai eredeti bejegyzésemet. Kár, mert az identitásomról nyilatkoztam.
Az úgy történt, hogy Aranyosfodorka ötlete belémragadt, mint a bogánycs. Nem zavaróan, hanem úgy, mint mikor Szabi díszként viselte a pulóverén.
Megpróbáltam bemásolni az elsőszülött Bringabalatont. Szépen egyenként. Őrületes munkával sikerült 2010. dec. 31-től eljutni 2010.szeptember 3-ig. A bemásoláskor ömlesztve adta a gép, és újra kellett szerkesztenem az egészet. A versekkel voltam a legnagyobb bajban, mert nem emlékeztem a sorvégekre. Amikor megnéztem az eredményt, hát ...nagyon siralmas volt. A képeket sem másolta át. Elkeseredésemben kitöröltem az egészet. Sajnos olyan elkeseredetten töröltem, hogy véletlenül a mai bejegyzésem is áldozatul esett.
Azt hiszem ez az a pont, ahol elengedem az elsőszülöttemet.

Új szerelem

Pironkodva vallom be, hogy eddig nem olvastam Fodor Ákos verseit. Csak az elsőszülött blogom utolsó bejegyzésében idéztem Tőle, igen nagy élvezettel. Szerelem volt első látásra, illetve első olvasásra. Most a szerelemnek abban a finom állapotában vagyok, amikor az ember izgatottan várja a következő találkozást.
Új, ismeretlen ismerősöm ajánlott is egy linket, ahol Fodor Ákos verseket olvashatnék. Csodálkozva magamon: miért nem kattintok rá azonnal,  elkezdtem gondolkodni. Miért várom inkább a következő könyvtári látogatást, hogy egy másik kötetét kihozhassam? És beugrott!
Az indiaiak nagyon szeretnek kézzel enni. Nem azért, mert igénytelenek, hanem pontosan az ellenkezője miatt. Az étel az élvezet egyik forrása. A lehető legtöbb érzékszervüket akarják bevonni annak élvezetébe: az ízlelést, szaglást, látást és a tapintást is. A tapintás élvezete miatt használják evéskor az ujjaikat.
És ez az: a Könyv megadja ezt a plusz élvezetet olvasáskor. Ezzel pedig a számítógép nem tudja felvenni a versenyt. Egy könyvvel az ember kifeküdhet a napra, vagy bebújhat egy fa árnyékába, télen bevackolhatja magát egy meleg pléddel betakarózva a kedvenc zugába, de még a betegágyban is vigasztalódhat vele.
Minden bizonnyal már növekvőben van az a generáció, aki mindezt meg fogja tenni az e-könyvvel. Nekem olyan ez, mint a Tescós, barackízű, dobozos lekvár. Ha nincs más, az is elmegy. De ha lehet választani, akkor inkább  a Nagyi főzött lekvárját szeretem.

Félsiker

Kedves Nominativus!

Nagyon köszönöm a segítségedet. Az útmutatásod alapján sikerült  importálnom a rossz hangzású Balcsillag blogot az általad javasolt kötőjeles Bringa-Balatonra. Sajnos az eredeti BringaBalaton teljesen elszállt a virtuális térben. A korábbi bejegyzéseket még meg lehet nézni, de a Blogger már nemlétezőnek tekinti azt a blogot, és nem is engedélyez vele kapcsolatban semmilyen műveletet. Azt hiszem, hogy a megszünt e-mail címmel együtt, ami gondolom a Felhasználót is jelentette neki, végleg kitörölte az emlékezetéből. Nem tudom hogyan sikerült ezt elérnem, de Zorba szavaival élve: "milcsoda tökéletes összeomlás!"
Minden esetre mától egy emberrel több van a Földön, aki szeret Téged.

"Add már uram az esőt"

Hétvégén megpróbáltam a tuják tövében kis gödröt kikapálni, hogy ott gyűljön össze az eső, ha végre igazuk lesz az időjósoknak, és tényleg elkezd esni. Szárszó most sem hazudtolta meg a nevét:  a helyiek szerint a "száraz aszó" (száraz völgy)-ből származik. Tény, hogy nem születtek meg a gödröcskék, mert a betonkeménységű földben egyetlen kapavágást sem sikerült ejtenem. Félő, hogy igaz lesz az a jövendölés, mi szerint extra forró és száraz nyár lesz az idei. Ezt látszik megerősíteni a ma délutáni olvasmányom is:

David Douglas

2012 maja próféciák

"A napfolt a nap felszínén látható, környezeténél alacsonyabb hőmérsékletű sötétebb folt, amely a felszínt áttörő mágneses erővonalak következtében alakul ki. A nap felszínéről kilépő erővonalak hatására flerek alakulnak ki, valamint korona-anyagkidobódás történik, amely során fény- és mágnesesenergia-részecskék indulnak el a Föld felé nagy sebességgel. Becsapódásukkor zavart okoznak a légkör felső rétegeiben, károsítják a műholdakat és az elektromos hálózatot, sőt egyes szakértők véleménye szerint még aszályos időszakokért is felelőssé tehetők, sőt a földi élővilág szaporodási képességét is negatívan befolyásolják."

http://youtu.be/c_7w1lRq3dU

Szépséges nyírfácskám

Iza néninek soha nem fogom megbocsátani ezt a csonkítást.

Az első virágom.

Én is érzem...

Én is érzem, hogy nem telitalálat a blog neve. Bár a szándék jó volt, de a névnek tényleg van némi "vészterhes és végzetteljes"  zamata. Nincs kizárva, hogy a tudatalattim tört ily módon a felszínre.
A baj 2 éve kezdődött, amikor 2 éves hűségidővel megvásároltam a T-mobilos mobil internet legdrágább csomagját. Az pedig olyan, mint az aranyfedezetű papírpénz: a bizalomra épül. Ha csak néhány ember megy be a bankba, hogy kéri a papírpánzéért a feltüntetett aranymennyiséget, akkor megkapja, és nincs semmi baj. Azonban, ha mindenki bemegy a bankba és ki akarja venni az aranyat, akkor a rendszer összeomlik. Így van ez a mobil internettel is. Az enyém nagyjából annyit ért, mint a lepkepuki. Mindig akkor omlott össze, amikor használni szerettem volna.
A bajt csak tetézte, hogy én a számítógép-felhasználók legveszélyesebb csapatához tartozom: takarítómániás és igen bátor, aki zsonglőrként kezeli a "Delete" gombot. Így esett, hogy tegnap 22 ezer forintba került a két gépem helyreállítása. Ezzel persze megoldódott a húsvéti ajándékozás is, mert Anyu kifizette a felét, és azt mondta, hogy ezt tojta nekem a nyúl. Mivel lemondtam a T-mobilos internetet, elveszítettem a hozzátartozó e-mail címet is. Márpedig az volt az azonosítóm a Googlenél, a Youtubenál és a Bloggernél is. Eddig nem gondoltam, hogy ezek milyen szorosan kapcsolódnak egymáshoz. A különböző fiókoknál történtő címmódosításkor egyik helyen  "UPC"- san írtam be az új címet, azaz a vezeték és keresztnév közé pontot tettem, a többinél pedig nem. Ettől aztán idegösszeomlást kapott mindkét gépem, és én válaszul beiindítottam a takarítási műveletet. A jövőre nézve sem vagyok túl optimista, mert még szeretném mindenhonnan kitörölni a hibásan beírt e-mail fiókot (de ha elég türelmes leszek, az lesz majd a karácsonyi ajándék).
A "bringabalatont "szerettem, mert benne volt, hogy "ring a balaton", és tényleg ringatónak éreztem, amikor kimondtam. A Balaton semmiképp nem maradhatott ki a címből. A csillag pedig azért került bele, mert mostanában olyan szépséges csillagállások vannak az éjszakai égbolton, hogy még Pesten is kiállok az erkélyre esténként gyönyörködni. Ha még a bringát is beleszuszakoltam volna a címbe, az már sok lett volna. Így maradt a csillagok és a Balaton iránti szerelem. Ezek gyakorlása nem ütközhet korlátokba, míg a bringa esetében előbb-utóbb eljön az az idő, amikor már csak beszélni tudok róla, a gyakorlása pedig csak nosztalgia lesz. Talán szerencsésebb lett volna a "csillagBalaton", de annak nincs semmi értelme.

Egy pont miatt el kell veszítenem az elsőszülött blogomat, a bringabalaton.blogspot.com-ot.
Az e-mail címemben egyszer véletlenül pontot tettem oda, ahova nem kellett volna és el is mentettem. Így a Google fiókomban pont nélküli vagyok, míg a Blogger ponttal azonosítana, ha merne, de mindig megijed, és azt mondja, hogy nem ismer. Így esett, hogy a kedves bringabalatonomat elveszítettem.
Helyette, vagy inkább folytatásaként megszületett ez a blog Balcsiból és csillagból: a balcsillag.blogspot.com.
Most megpróbálom őt is megszeretni.