Pink Floyd - Coming Back to Life - Division Bell

Már számtalanszor megpróbáltam végignézni Arthur C. Clark és Stanley Kubrick "Űrodisszeia 2001." című filmjét. Sokszor láttam már a film elejét, végét, közepét, de az egész filmet egyszer sem. Le is mondtam róla. Ezért kezdtem el most olvasni a könyvet. És nem csalódtam. Nagyon élvezetes. Már az előszó is lekemből szólt:

"Ahány ember él ma, mind mögött harminc szellem sorakozik; ez az élők és a holtak számaránya. Az idők hajnala óta nagyjából-egészéből százmilliárd ember taposta a Föld nevű bolygót.
 Érdekes szám ez, mert különös véletlen folytán nagyjából százmilliárd a mi helyi világmindenségünk, a Tejút csillagainak száma is. Így hát ahány ember csak élt, a világmindenségben s a Tejútrendszerben mindnek ragyok egy-egy csillag.
 E csillagok mindegyike nap, s nem egy közülük fényesebben, dicsőbben tündököl, mint az a szomszédos kis csillag, amit mi Napnak nevezünk. És bolygója is soknak, talán mindegyiknek van közülük. Szinte biztos tehát, hogy az égen az emberfaj minden egyes tagjának, még a legelső majomembereknek is jut egy-egy saját - világnyi nagyságú - menny vagy pokol.
 Hogy e lehetséges mennyek vagy poklok közül hányat és milyen lények népesítenek be, még csak nem is sejtjük; még a legközelebbi is milliószor távolabb van, mint a Mars vagy a Vénusz, amely még az elkövetkező nemzedék távoli célja. De a nagy távolság válaszfalai omladoznak: egy napon a csillagok közt összetalálkozunk a velünk egyenlőkkel vagy a nálunk különbekkel.
 Az emberek vonakodnak szembenézni e kilátással; némelyek még mindig azt remélik, hogy ez sosem válik valóra. De egyre többen kérdezik: miért nem került sor ilyen találkozásra eddig, mióta mi magunk is kimerészkedtünk az űrbe?
 Valóban, miért nem? E könyv egyetlen esetleges válasz e nagyon is logikus kérdésre. De el ne felejtsük: ez kitalált történet.
 Az igazság, mint mindig, sokkal furcsább lesz."

(Arthur C. Clark és Stanley Kubrick)