Népszabadság - Romkocsmák: Enyészet exportra

Népszabadság - Romkocsmák: Enyészet exportra

Ettől a cikktől kaptam ma délelőtt kis híján szívattakot.
Sajnos én és még néhány ezren itt élünk a romkocsmák hálózatának kellős-közepén.
Amikor a patina szót olvastam, egyből bevillantak a húgyfolyamok, a hányadék kupacok (most a másik végterméket csak azért nem említem, mert ahhoz a kutyák is hozzáraknak néhány kupaccal). A szagról csak annyit, hogy befogott orral, futunk az életünkért (már aki tud), ha valamiért muszáj lemenni az utcára. A cikk írójának van pofája a hajdani kávézókhoz hasonlítani ezeket a pusztulatokat. Attól, hogy néhány benyomott, bedrogozott "művész" is betéved ezekbe a műintézményekbe, még nem lesznek a kultúra fellegvárai. Az igaz, hogy 40-50 fős túrista csoportok randalíroznak este 11 és hajnali 5 óra között folyamatosan a rendes magyar alkoholista és drogos gyerekek mellett. Természetesen az elfogyasztott alkohol mennyiségével egyenes arányban nő a hangerő (decibel) is. A szerző szerint ez a társadalom tudatos életstílus, vagy mi a jó büdös istennyila! Azt meg, hogy a helyi nyugdíjasok itt sztorizgatnak, fröccsözgetnek a lampionok alatt, csak mély delíriumban, vagy drogmámorban írhatta le a szerző.
Egyébként igaz, ez a hírünk a világban: itt olcsó a pia, a drog és a nő. De hogy erre még büszkének is kellene lennünk....?
A másik oldalán a romkocsmáknak azok a szerencsétlen emberek, családok, gyerekek, esetleg még munkahellyel rendelkező (bár ilyen regenerálódási feltételek mellett nem sokáig) felnőttek vannak, akik mindezt "végigélvezik". Kíváncsi  lennék, ha a cikk írója is úgy menne be a munkahelyére, hogy már hónapok óta nem tudott pihenni, aludni, vagy a gyerekét úgy vinné óvodába, hogy az már félhülye a kialvatlanságtól, akkor is ilyen lelkes és büszke támogatója lenne ennek a pusztulatnak?
Egyébként én egy cseppet sem vagyok büszke arra, hogy ez a legkívánatosabb exportcikkünk. Sajnos, ebből a cikkből minél nagyobb az export, annál több marad nálunk.
Viszont, ha az a cél, hogy az itt élő néhány ezer szerencsétlen embert le kell dózerolni, akkor ez kiváló és rendkívül hatékony módszer. A városrehabilitáció pénzbe kerül. Így viszont ezeknek a szerencsétlen barmoknak -akik közé magam is tarozom- a likvidálása nemhogy pénzbe nem kerül, de néhány  üzletembernek, meg a városnak a befolyó iparűzési adón keresztül még busás hasznot is hoz.
No, én ettől hányom el magam igazán, nem a romkocsmákban kapható lőrétől.