Jól összekarmolásztam a lelkem tegnap ezzel a Stones-évfordulóval. Egész este Őket hallgattam, néztem a youtube-on. Közben találtam egy verset, ami akár meg is vígasztalhatott volna, de NEM VÍGASZTALT!
Talán majd ma:
Joseph Cambell
Öregasszony
Mint fehér gyertya
az oltár felett,
oly szép az arc
ha megöregedett.
Mint téli nap huny
szépen, komolyan,
évei múltán
az asszony is olyan.
Magzata messze.
S bent a gondolat
- mint lassú víz
bedőlt malom alatt.
(Dsida Jenő fordítása)
(Ma sem vigasztalt meg!)
Talán ez?
Heinrich Heine
Memento
A hajad olyan fekete,
a ruhád olyan fehér,
az ifjúság igérete
az élettel felér.
Óh csal az ember élete!
Ki tudja, mi nem ér?
Ruhád is lesz még fekete,
hajad is fehér...
(Babits Mihály fordítása)
Igen, ettől egy kicsit jobb...
Elgondolkodom néha, hogy egy-egy verset szerzője hány éves korában írta ? Menyire „autentikusak” a sorai ?
VálaszTörlésA Campbell verset nem volt türelmem kikeresni, de Heine 30 évesen írta a Memento-t.
Mégis mit tud egy ember 30 évesen az öregségről, a halálról ?
Ahogy én visszaemlékszem, nem sokat….
Bocs, hogy ide is írok - a leveleim visszajönnek. A gmail-osra, az upcmail-ra és a chello.hu-ra is elküldtem. Mi lehet az ok ?
VálaszTörlés