Köszönet Aranyosfodorkának

Jó volt a csend, de most jó újra megszólalni. Annál is inkább, mert ismét találkoztam valami széppel. Nem csak a Balaton színeivel, a víz üdítő (21-22 C fok) símogatásával, Kis-Imi hívogató mozdulataival.
Akármennyire is haragszom néha a lepukkant könyvtárunkra, azért mindig sikerül valami szívmelengető olvasmányt elcsípni, mint most is; John D. Barrow: Művészi Világegyetem című kötetét.
Ma éppen egy nagyon szép részhez értem az olvasásban:

"Az emberi tényező: fény a sötétben

Mi vagyunk azok a felnőttek, akiktől szüleink féltettek minket.
                                                                               NÉVTELEN


Egész életünk és maga a törzsfejlődés is a nappalok és éjszakák váltakozásának ritmusát követi. Első pillantásra azt hihetnők, hogy az éjszaka a Föld tengely körüli forgásának és tengelyferdeségének a következménye. Pedig nem ez a helyzet. Az éjszaka a Világegyetem tágulásának következménye. Ha a Világegyetem nem tágulna, akárhová néznénk, csillagot látnánk, hasonlóan ahhoz, mint mikor sűrű erdőbe tekint az ember. Egy nem táguló Világegyetemben az egész ég folyamatos csillagfényben ragyogna. A tágulás az, ami megvéd minket ettől az örökös fényártól. Visszafogja a távolodó csillagok és csillagrendszerek fényét, és sötétbe vonja az éjszakai ég bársonyát. Nagyjából a nap felét betöltő éjszakákon kigyúlnak a holdkorong és a csillagok az égbolton. Ezek az égi lámpások a képzelet, ábrándok és benyomások kiapadhatatlan forrásai. Nincs olyan civilizáció, amely ne szőtte volna köréjük legendáit. Amiként a csillagászat sem csupán az idők hajnalán beszélt a sötétség pereméről. Emlékezzenek csak vissza az Apollo-11 Földről készült felvételeire, mikor először szállt ember a Holdra. Milyen lélegzetelállító volt a tengerkék korong a felhőpamacsok mögött a koromsötét háttérben, míg az előtérben a Hold sivár, élettelen kőzetvilága szürkéllett. Ezek a fotók talán minden másnál jobban felébresztették az emberiség lelkiismeretét, s rádöbbentették, mit veszíthetünk környezetszennyezéssel, gondatlansággal, eszelős tetteinkkel."

(Vince Kiadó 2000.)

Bárcsak igazából rádöbbennénk már!