Identitás

<iframe width="560" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/pR3GW2MGgZ0" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>

Valamilyen vizsga előtt állhatok. Sorra omlanak össze körülöttem a megszokott, szeretett dolgaim. Van, amit nem kis áron, de helyre tudok hozni, és vannak dolgok, amiket el kell engednem. Most itt nyüszögök elveszett bejegyzések meg blogokért, közben eddigi életem megvalósított álma - a szárszói ház - van tűnőfélben. Erről most többet nem írok.
Viszont, a tegnapi bejegyzést megpróbálom rekonstruálni. Annál is inkább, mert talán sikerült egy, a témához jobban illeszkedő dalt bemásolnom.

Ágota barátnőm élt Amerikában. Ott igazán élt, és a hazatérésbe belebetegedett. Eddig is értettem, amit mondott, de igazán csak tegnap értettem meg, a rádióban hallott beszélgetés kapcsán. Egy amerikai úgy nyilatkozott, hogy Magyarországon mintha tízszeres lenne a gravitáció Amerikához képest. A rádióban beszélgető magyar (talán) politológus ehhez fűzött megjegyzése a következő volt: "a miénk irigységkultúra. Itt minden sokkal nehezebb. Gátakat emelünk mindenhol, mindeki keresztbetesz a másiknak"
Jómagam nem szeretem Amerikát. Soha nem vágyódtam oda. Nemhogy élni, még túristának sem szeretnék odamenni. Ideológiailag teljesen képzetlennek vallom magam, de 13 éves korom óta liberális vagyok. Bár akkor még nem is ismertem ezt a szót. Nagyon bosszant, amikor jobb- vagy bal "irányjelzőt" fűznek hozzá. Nekem ez a szó azt jelenti, hogy szabad, gondolkodó "szabadgondolkodó". (Ha létezne ilyen párt, akkor sem lépnék be, mert ellenkezne a liberalizmusommal.) Egy ilyen szabad, gondolkodó Magyarországon szeretnék élni, amerikai gravitáció mellett. Azon a Magyarországon, ahol ilyen szépséges népdalokat énekelnek és ilyen tehetséges zenészek muzsikálnak.