Egy kis pszichológia

Szabit elvitték egy ismerős pszichológushoz, mert Anya szerint segítségre szorul, hogy le tudja győzni a félelmeit (sötét, betörő, ugatós kutya...stb). Valószínű, hogy a probléma mégsem volt olyan eget rengető, mert a kezelés után, valamelyik este Szabi olyan monológot adott elő a fürdőkádban, hogy a végén Anya sírt a röhögéstől.
Valahogy így hangzott:

- Hát milyen gyerek vagyok én? Mindenkinek az agyára megyek a félelmeimmel. A másik dolog meg... mindig csak az ajándék, meg az ajándék.... lassan már az is szép tőlem, ha csak megköszönöm. Én egy tüske vagyok az emberiség körme alatt. Én nem hogy a család, de a galaxis szégyene vagyok.

Ez az utolsó mondat egy nagyszerű átkötés volt a "Csillagok háborúja" 30 ezer forintos legóból építhető galaktikus csatahajójához. (Ugyanis ezt kérte szülinapi ajándékul a családtól, aminek az árát hatan dobtuk össze. A legót már megvettük, bár a szülinap csak 7.-én lesz.)
A fergeteges magánszám után Szabi könyörgőre fogta a dolgot, hogy szeretné most megkapni az ajándékot és Apával összerakni a héten, mert Ő bizony nem bírja ki még 7 napig csatahajó nélkül. Természetesen, Anya sírva modott igent a kérésre a jól felépített pszichikai manőver után.
Lehet, hogy ez a gyerek félős, de az biztos, hogy egy kis manipulációért nem megy a szomszédba, ha el akar  érni valamit.  Viszont legalább van humorérzéke.
Talán a politikusainknak is könnyebben adnánk a vérünket, ha beléjük is szorult volna némi humorérzék és önirónia a manipulációs készség mellett.

Ölelés

Újra kellett telepíteni Patrícia számítógépét. A mentett fotók között találtam ezt a nyári képet. Nem tudtam "magamban tartani": Szabi és KisImi.