Karácsony 2012

Ilyen könnyű lakáshoz jutni a "Gazdálkodj okosan" társasjátékban.
Csak ki kell vágni.

Anyának is szülinapja van

 

A fácskánk, ami nem is fa, hanem csak 3 ágacska, de így legalább az ajándékok nem "lötyögnek" alatta.

A földönkívüliek meg a hittan

Tegnap beütött a suliban a téli szünet, így Szabi az első szabad estét velem tölthette. Megnéztük a History Channelen az "Ősi idegenek" sorozat egy epizódját. Kicsit fel kellett konferálnom a dolgot, valahogy így:
-Vannak emberek, tudósok, akik úgy gondolják, hogy léteznek földönkívüliek, akik az ősi időkban jártak a Földön, és egy kicsit belepiszkáltak a fejlődésünkbe. Talán még az emberi DNS-t is megbuherálták egy kicsit.
Szabi azonnal reagált:
-Persze, hogy vannak földönkívüliek. Mindannyian azok vagyunk, hiszen a mennyországból születtünk a Földre.
Szabi egyébként soha nem tanult hittant, templomba sem jár, viszont minden este imádkozik.
Ezzel szemben van egy erősen vallásos ismerősöm, aki most dolgozik a könyve harmadik kiadásán, mert meg akarja osztani a gondolatait az ifjú emberekkel. Vele is beszélgettem, bár nem a földönkívüliekről, hanem az élet lehetőségéről az univerzumban. Ő kategórikusan kijelentette, hogy márpedig élet csak a Földön van, mert a Föld olyan kitüntetett bolygó az univerzumban, hogy Isten csak itt teremtett életet.
Nagyon szomorú lennék, ha véletlenül Szabi a kötelező hitoktatást választaná, és véletlenül egy hasonló kaliberű oktatóval hozná össze a balsors.
A gondolatot kicsit továbbfűzném: hétfőn este az MTV 1-en láttam néhány kockát az On The Spot sorozat harcosokról szóló egyik epizódjából. Olyan rémülettel töltött el, hogy néhány másodperc után "továbbálltam".
Az egyik Hamasz vezér temetésén készült a riport. Agy és lélek nélküli zombik a "moderátor" kérdésére, hogy
- Mi a cél? - üvöltötték:
- Halál, az Isten útján!
Biztos vagyok benne, hogy ezek az emberek(?) mind részesültek kötelező hitoktatásban.
Félek tőlük!!!
A világvége is elmaradt tegnap, és erősen gyanítom, hogy az emberi lélek sem ugrott át egy magasabb rezgésszámú dimenzióba. Pedig megint itt a karácsony. Mélységesen egyetértek kedves blogbarátommal, akit némi kétely fog el a mindent elborító szeretethullám láttán, hallatán. Szerintem is fordítva kellenne, hogy működjön a világ. Az év 365 napjából 362 lenne a karácsony, a maradék 3 nap pedig a szeretetlenség ünnepe. Az alatt a 3 nap alatt mindenki kigonoszkodhatná magát. Persze nem lenne kötelező, de azok is megkapnák a 3 munkaszüneti napot, akik nem akarnák megűlni a szeretetlenség ünnepét.
Hát ezek után Mindenkinek várakozásteli készülődést és békés, boldog Karácsonyt kívánok!

KODÁLY ZOLTÁN születésnapján (A megtartott ígéret)

1965. május 21-én jelent meg egy cikk a Dunaújvárosi Hírlapban "Három óra krónikája" címmel. Akkor ballagott az első ének-zene tagozatos osztály a városban. A cikk írója Rózsa András volt:

"A tanári szobában két kislány áll Kodály Zoltán elé. Szabados Erzsike és Both Ilona. Ketten a végzős nyolcadikosok közül, kedves üdvözlőszavaik azonban mind a 29 végzős szeretetét tolmácsolták.
Alig csukódott be mögöttük az ajtó, Kodály meghatottan mondta szomszédainak:
- Ez a legfontosabb. Zeneszerető embereket nevelni, nemcsak muzsikusokat."

Igazán nem akarok szerénytelen lenni, de biztos vagyok benne, hogy ennek a mondatnak az elhangzásában nekem is volt szerepem.
Az egyik kislány ugyanis én voltam. A kitüntetést, hogy én is köszönthettem Kodály Zoltánt, azzal érdemeltem ki,  hogy akkor, az osztályból egyedül engem, már felvettek a pécsi konziba, Ilike pedig az osztály legjobb tanulója volt.
Kodály Zoltán megkérdezte mindkettőnktől, hogy hol fogunk  továbbtanulni. Mikor megmondtam, hogy hol tanulok tovább, rámkérdezett, hogy muzsikus szeretnék-e lenni. Rémülten tiltakoztam, hogy nem, nem, én nem leszek zenész.
KODÁLY ZOLTÁN jelenlétében nem mertem megígérni, hogy én is muzsikus leszek.
Nos, nem is lettem az.

Szárszó nélkül

Az utóbbi időben túl sok híradót, beszélgetős TV- és rádióműsort láttam, hallottam.

Csorba Győző:
Szégyenkezem

Az eligénytelenedés
a túl-soknak hírelt kevés
a csodássá lelkendezett
nincs-nála-közönségesebb
a heréből nőtt szófia-
monstrum-kalokagathia
s efféle szutykos egyebek

Szégyenkezem
                      Mi mást tegyek?

(Görbül az idő
Magvető Könyvkiadó Budapest 1985)

K. Miki!

Ebben az évben nagyon puritánra sikeredett a Mikulásnak írt kívánság-levél:

"K. Miki!
Nagyon szeretlek:
Szabi"

Végül is, a Mikulás úgyis mindent lát, mindent tud. Tudja, hogy mit kíván a gyerek és azt is tudja, hogy megérdemli-e. Azért egy kis pozitív megerősítés (jelen esetben az iránta érzett  feltétlen szeretetről történő biztosítás) nem árthat.
Úgy tűnik, Szabi már tudja az igazságot, de egy vékony reménysugár még él benne: hátha mégis van Mikulás.
Gergő  (Szabi osztálytársa) viszont a tettek mezejére lépett. Reggel a suliban még mindig feldúltan adta elő:
- Hát én megvártam.... Hát tudod ki jött be? ....Hát az Anyukám!
Szerencsére Patríciának helyén volt az esze, és megpróbálta megnyugtatni Gergőt:
- Valószínű, hogy a Mikulás nagyon sietett, és otthagyta Anyukádnál az ajándékot. Tudod, milyen rumlis napja van ma szegény Mikulásnak?!
Hogy Gergő megnyugodott-e nem tudom, de Szabi csak helyeselni tudta Anya magyarázatát.