Ebben az évben nagyon puritánra sikeredett a Mikulásnak írt kívánság-levél:
"K. Miki!
Nagyon szeretlek:
Szabi"
Végül is, a Mikulás úgyis mindent lát, mindent tud. Tudja, hogy mit kíván a gyerek és azt is tudja, hogy megérdemli-e. Azért egy kis pozitív megerősítés (jelen esetben az iránta érzett feltétlen szeretetről történő biztosítás) nem árthat.
Úgy tűnik, Szabi már tudja az igazságot, de egy vékony reménysugár még él benne: hátha mégis van Mikulás.
Gergő (Szabi osztálytársa) viszont a tettek mezejére lépett. Reggel a suliban még mindig feldúltan adta elő:
- Hát én megvártam.... Hát tudod ki jött be? ....Hát az Anyukám!
Szerencsére Patríciának helyén volt az esze, és megpróbálta megnyugtatni Gergőt:
- Valószínű, hogy a Mikulás nagyon sietett, és otthagyta Anyukádnál az ajándékot. Tudod, milyen rumlis napja van ma szegény Mikulásnak?!
Hogy Gergő megnyugodott-e nem tudom, de Szabi csak helyeselni tudta Anya magyarázatát.
Frappáns megoldás!:)
VálaszTörlésEgy biztos: addig volt jó (nekem/nekünk), amíg elhittük ezeket a dolgokat.. Aztán egyszer csak elromlott minden...felnőttünk.
VálaszTörlés