Negyed óra

Ma délelőtt kijelentkeztem Szárszóról.
Tíz évig olyan büszke voltam rá, hogy vidéki vagyok, nem pesti.
Ahhoz, hogy elérjem, egész életem munkájára volt szükség. Sőt, még Anyuékéra is, mert ha nem adjuk el Anyu lakását, nem tudtam volna megvenni a szerkezetkész házat. A befejezéshez hitel vettem fel.
Onnantól kezdve nem "kellett" utazni, nyaralni menni. Az öltözködést megoldottam Patrícia kislejtezett ruháival. Egyébként a nyár Szárszón két rövidnadrág és néhány pólóból kijön. A télre egy hótaposó és Patrícia levetett toll-dzsekije elég is a sétákhoz. Csak cipőt kellett venni az "ócó-nem dága" boltokban a Lehel piacon, mert Patrícia lába nagyobb, mint az enyém. Kávéra, cigire, italra nem kellett költeni, mert egyikkel sem élek. Napi 2 feles (mármint fél liter kakaó)  elegendő üzemanyag számomra, hogy Szárszótól Keszthelyig eljussak bringával. Persze azért van luxus is az életemben: sajt, gyümölcs... néha egy-egy dvd a kedves zenéimből (most más nem jut eszembe).
Semmi nem hiányzott: ültettem fákat, bokrokat, volt árnyék, fák, zöld fű, virágok, bringa és a Balaton.
5 év után előtörlesztettem, és a házat is szépen apródonként berendeztem: hűtő, mosógép, függyönyök, szőnyeg, ajándékba kapott vázák, kaspók, fűszertartók, képek... mindenféle apó-cseprő holmi, amitől otthon lett a házból.
A Vevőnek úgy tetszett ahogy volt. Hiába próbáltam rábeszélni, hogy ha nem hagynék ott mindent, akkor a saját ízlése szerint rendezhetné be a házat. Sajnos neki tökéletesen megfelelt az én ízlésem.
Csak a virágokat, bokrokat, fákat vágja ki, és lekövezi az udvart, hogy nagyobb helye legyen, hogy be tudjon állni a kocsijával. Jó magas kerítést fog felhúzni, hogy ne lássanak be.

Ezek a képek régebben készültek. A fenyő már az erkély fölé ér, a magnólia bokor, az orgonák, a rózsák, tuják, a kedvenc nyírfácskám, mind-mind sokkal nagyobbak.

Már elkezdte az írtást, a virágokat hagyta kiszáradni. Még a teraszon lévő gyönyörű porcsinrózsák is szomjanhaltak..

Erre gondoltam, amikor ma délelőtt 15 perc alatt megszüntették a szárszói lakcímemet és újra pesti lettem. 

Soha többé nem akarok szárszói lenni!

16...61

Mint a címben is, megfordult velem a világ.
16 évesen megbíztak bennem a Szüleim annyira, hogy önálló albérletbe költözhettem.
A koleszban nem igazán szerették a hangszeres zenészeket, mert azok képesek voltak naponta gyakorolni, ami - valljuk meg őszintén - nem kis megpróbáltatást jelentett a környezet számára. Elsőben még családnál laktam. Igaz, 200 km-re az otthonomtól, de mégiscsak felügyelet, védelem alatt álltam.
Mámorító érzés volt szeptemberben - az iskolaévvel együtt - új, önálló életet kezdeni. Annyira büszke voltam magamra, olyan felnőttes dolog volt.
Most 61 évesen újra albérletet keresek. Ha a nyugdíjamból futja, akkor szeptembertől beköltözöm. Pénteken megyek Balatonföldvárra megnézni a lakást és megállapodni a részletekről.
Sokminden kavarog bennem, de valahogy most nem vagyok annyira büszke magamra, mint akkor, 16 évesen.
Ja... és a mámor se akar beindulni.

Ideje talpra állni..

Azt hiszem már megosztottam ezt a felvételt a szeretett-elvesztett első blogomban, a bringabalaton.blogspot.com-ban.

Úgy látszik, a nagy "lezárás" után újra  össze kell gyűjtögetnem, az elveszett, kidobott kedves dolgaimat.
Igaz, most a költözés során vettem észre, hogy mennyi tárgy vesz körül, annak ellenére, hogy igyekeztem elkerülni a felesleges holmik gyűjtögetését. Meg is kértem a családtagjaimat, hogy a jövőben csak olyan ajándékkal lepjenek meg, ami elfogy. Miután a 2 háztartásból kellet egyet csinálnom, számomra is elképesztő méretű redundanciát fedeztem fel az életemben. Mostantól nálam beköszöntött az "abszolút minimalizmus" kora.