2012. szeptember 9., vasárnap

A kertem halálára



Távolodom, vagy csak szeretnék...

3 megjegyzés:

  1. Egy literán olvasott Karafiáth Orsolya mondatot őrzök, és adom tovább.:)

    "És gondolj arra, amire én néha nem tudok: gyakran csak azért kerülsz egy pontra, hogy onnan induljál tovább."

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm a bíztatást. Már lendül a láb, de a szívem még egy kicsit toporog

    VálaszTörlés
  3. Minden hosszú út az első lépéssel kezdődik. :)

    "Egy kis kert... az jó lett volna. Akár csak egy olyan jókora szobányi. Fű, egy-két fa -akác, teszem azt, vagy éppen fenyő!-, néhány oroszlánszáj, cinerária, verbéna, fukszia okvetlenül, de esetleg csak valami bokor, ha a fához kevés a hely. Aztán sorsom bonyodalmai közepette, úgy alakult a küzdelem a világ és én közöttem, hogy a kert nem lett meg. Mindig közbejött valami. Szegénység, mélyebb nyomor, váltakozó tartalmú mellőzés, üldöztetés, betegség, bizonnyal ügyetlenség is, néha egy-egy világháború, végül eljött az öregség. Nem lett kertem. Most felvázolom, mi minden lett helyette." - így kezdődik Török Sándor EGY KIS KERTET SZERETTEM VOLNA c. kötete.

    Könyvtárban, vagy vaterán megtalálható. Jó szívvel ajánlom.


    Legeza Ilona ismertetője

    VálaszTörlés