Fellendülés

A végemet járom. Annyi bosszúság, baj és átverésben van részünk Patrícia lakásvásárlásával és beköltözésével kapcsolatban, hogy már biztosan tömeggyilkos lennék, ha nálunk is szabad fegyverviselés lenne. Nem bánnám, ha a hazai vállalkozók kipusztulnának, mint a dinoszauruszok.

A lakásvásárláshoz kapcsolódó hitel ügyintézésnél, csak másfél hónapra veszett el Patrícia anyaga. A közjegyző kb 1 órán keresztül olvasta fel szószerint ugyanazt a szerződést, amit már a bankban elolvastattak és aláírattak velünk. Néhány nap múlva kiderült, ahogy a 3 millió hitelösszeg 300 millióra sikerült az okiratban. Mivel egy társasházi lakást terheltünk meg a jelzáloggal, a biztosítótól kellett hoznom igazolást a társasház, és a megterhelt lakás biztosítási összegéről. Minden okszi volt, csak pár nap után vissza kellett menni a biztosítóhoz, mert kézzel nem írták valahova Patrícia nevét, ami egyébként szerepelt a formanyomtatványban két sorral lejjebb. Még szerencse, hogy Patrícia abban a bankban dolgozik ahol a hitelt felvette. Kíváncsi lennék, hogyan zaljik mindez egy külsős ügyféllel. Illetve nem, egyáltalán nem vagyok rá kíváncsi.

Már addig eljutottunk, hogy szombaton egész nap takaríthattunk a még üres új lakásban. 

Patrícia, szegénykém, nagyon derekasan viseli a dolgot. Szombaton este fél 8-ig vártunk, hogy kicseréljék az új gáztűzhelyt, mert az totál káros volt. Még szerencse, hogy nem mi bontottuk ki. A szakszervizes gázszerelő azonnal mondta, mikor kicsomagolta, hogy ezt bizony ő be nem szereli, mert ezt a jószágot már leejtették, teljesen eldeformálódott és törött. Patrícia pénteken szabit vett ki és rohangált, mint pók a falon, hogy elintézze a cserét. Természetesen az 5 ezer forint kiszállási díjat ki kellett fizetni a gázosnak. Mit ad Isten, szombat este fél 8-kor megjöttek a szállítók (addig persze ott dekkoltunk), és addig nem engedtük el őket, míg ki nem bontották az új tűzhelyt. Ugyanolyan sérült, törött volt, mint az első. Ma Patrícia sírással töltötte a napját az Euronicsnál, de csak annyit ért el (pénzt vissza nem adnak), hogy harmadszor is megkísérlik a szállítást, de most egy másik márkával próbálkozunk.

ÉS MÉG egy fia bútora nincs a lakásban….!!!! Én már nem igen bírom, mert ez a kis affér, csak egy a sok jóból, amit eddig átéltünk. A festőkre már alig emlékszünk, akik után egy másik festőt kellett hívni, hogy átfessék az előzőek munkáját. Az antennaszerelő már vagy ötször volt ott. Az eddigi munkája olyan sikeres volt, hogy a közös képviselő megfenyegette Patríciát a közgyűléssel. Szombaton ő is ott volt, de kiderült, hogy nincs létrája, meg konzolt sem hozott. Ő is majd legközelebb…. A parkettásról most nem írok részletesebben, mert ő csak simán megspórolt egy lakkozást, és kihagyott néhány szakipari műveletet a dologból.

Holnap még a sitt szállítással kell megküzdenünk. Igaz, az első festővel úgy egyeztünk meg, hogy sitt szállítással vállalja a munkát, de menet közben kiderült, hogy ő úgy gondolta, hogy majd lessük hajnalban a kukást, adunk neki 15 ezer forintot, és majd az elviszi.

Patrícia 2 napig pakolta a sittet (felszedett parkettát, levert csempéket, leszerelt konyhabútort, síneket, maltert, köveket, a bánat tudja még mi mindent, hogy elbírja a sofőr zsákot, mert a sitt szállító teherautóhoz nem adnak külön embert, aki felhordja a zsákokat a teherautóhoz.

Ja! És még a vizesek nem is voltak a lakásban. Én ott is számítok néhány meglepire, valamint biztos vagyok benne, hogy a hűtő és a gáztűzhely beillesztése sem lesz zökkenőmentes. A konyhabútort viszont már szombaton beépítették. Ott csak egy kicsi malőr történt. Az utolsó szekrényajtónál megszaladt a fúró. Majd 2 hét múlva jön újra az asztalos, és hoz egy másik ajtót Pécsről, mert mint kiderült ők pécsiek, mármint a feleségével. Ugyanis ő segített neki, nem holmi szakember, mert azzal gyorsabban ment volna a dolog.

Szóval én már totálkáros vagyok. El is határoztam, hogy engem bizony meg fog enni a kosz, mert nálam az életben nem lesz festés, mázolás. Ha valami elromlik, az úgy is marad. Én be nem engedek semmiféle mestert a lakásba, mert a végén még tényleg tömeggyilkosságba keveredek.

Ja, és a hazai gazdaság fellendülését is leszarom! Az én fogyasztásnövekedésemre ne számítsanak! Én bizony semmit nem fogok vásárolni, mert az egészségügyet nem akarom terhelni az esetleges agyvérzésemmel.