a "kis" Szabó Andris

Olvasom a hírekben, hogy Andris kórházban van. Igaz, egy kicsit Cipő halálához kapcsolódóan, mert
Andris is fellépett néhányszor velük. Azért vagyok szomorú, mert neki is van (volt) saját zenekara, a "Gépfolklór". Anélkül, hogy szándékomban lenne bárkit is megbántani, Andris fényévekre van a popzenétől. Ő is a felhasított selyemingű, kitárt szívű emberek ("Sólyomdal") közé tartozik, akik már vagy végleg itthagytak bennünket, vagy szétszéledtek a világban, illetve akik mégis ittmaradtak, mert ilyen szívűek, a pszichiátriát és a kardiológiát látogatják.
Ők voltak azok az emberek, tudósok, művészek, akiknek köszönhetően a 70-es, 80-as években a télvégi csupasz erdőben sétálva egyszercsak hóvirágmezőre bukkantunk. Annyi szépséget, értéket hoztak létre, amiből a körmük alatt több volt, mint amennyi és amilyen ma az egész sztárvilágban együttvéve sincsen.
Nagyon szomorú vagyok, mert most újra itt ez a télvégi, sivár erdő, és nem lelem a hóvirágot. Pedig ma már tudjuk, hogy védenünk kellene.